Kodály életével, pedagógiai koncepciójával, műveivel eddig jobbára zenetörténeti, és zenepedagógiai munkák foglalkoztak. Előadásomban a kodályi zenepedagógiai koncepciót a pedagógiatudomány és a pedagógiatörténet szempontjából vizsgálom.
Kodály zenei neveléshez kapcsolódó programszerű írásai 1929-től jelennek meg, a koncepció az 1930-as évektől épül ki. A Gyermekkarok (1929), a Zene az ovodában (1941), a Párizsban az UNESCO ülésén tartott beszéde (1948) és az 1951-ben a gyermeknap alkalmából elmondott beszédei egy-egy életszakasz zenei nevelésére összpontosítanak. A kodályi szövegek tanulmányozása során azonban látható, hogy az írásokból összeálló zenei nevelési rendszer messze túlmutat az iskola világán, tulajdonképpen egy új életprogrammá, életreform-programmá áll össze. A kodályi életprogramhoz kapcsolhatóak zenei nevelés megújítását célzó írásokon és beszédeken kívül azok a publikációk is, amelyek központjában kórusok állnak: a magyar kórusmozgalom megújításának, a felnőttkórusok megújulása, a külföldi példák adaptálhatóságának kérdéseit elemző írások és beszédek. Kodály zenepedagógusi tevékenysége szoros összefüggésben állt zeneszerzői és népzenetudósi munkásságával, életében az egyes tevékenységterületek kiegészítették és egyúttal megtermékenyítették is egymást. Kodály programja, melyre hatással voltak a 20. században megjelenő modern és gyermekközpontú pedagógiai elképzelései is, azonban nem csupán az iskolai zenei nevelés megújítását, hanem egy új magyar műveltség- és embereszmény kialakítását is célul tűzi ki. A teljes emberré nevelés kodályi programját befolyásolták emellett mindazok a múlt század utolsó évtizedeiben megjelenő, az egymáshoz laza szállal kapcsolódó életreform-mozgalmak is, melyek koruk és a társadalom problémáinak megoldását, és egy új, demokratikus és emberközpontú világ megteremtését tűzték ki célul.
A koncepció gyakorlatba való átültetését, a gyakorlati megvalósítást, a mai ének-zene oktatás eredményességét illetően számos kritika fogalmazódott meg. Az előadás azokra az elemekre összpontosít, melyek Kodály pedagógiáját örökérvényűvé teszik, és amelyeket szem előtt tartva lehetőség nyílhat egy új pedagógiai gyakorlat megteremtésére, az ének-zene órák jógyakorlatainak kidolgozására.
Az előadás elkészítését a Magyar Tudományos Akadémia Tantárgy-pedagógiai Kutatási Programja támogatta