Egy elhivatott pedagógusnak, énektanárnak folyamatosan arra kell törekednie, hogy módszertani kultúráját gazdagítsa, a tanulók érdeklődését változatos munkaformákkal folyamatosan fenntartsa. 32 éve tanítok, és azt tapasztalom, hogy az ének-zene tanítás és tanulás nem a megérdemelt helyen szerepel az oktatás és a tanulók sorrendjében sem. Heti egy órás tantárgyként rengeteg energiát követel a tanártól, hogy elfogadtassa a tanulókkal az ének-zene tantárgynak is a létjogosultságát. Pedig a művészeti oktatás, így az énekoktatás is nagyon fontos szerepet tölt be, hiszen ennek keretén belül ápoljuk hagyományinkat is, megőrizzük értékeinket, kialakítjuk a különböző kultúrák iránti nyitottságot. Az órai tevékenységek során a tanulók személyes élményekhez juthatnak, s felfedezhetik az alkotás örömét. Az alkotó típusú tevékenységek segítségével a tanulók akarati, alkotó-alakító cselekvőképessége sokat fejlődhet, alakul esztétikai szemléletük, kommunikációs képességük. Az érzelmi intelligencia fejlesztése központi szerepet tölthet be. Sürgetővé vált a megújulás, a megújulni akarás, hiszen a mindennapi munkánkban egyre gyakrabban szembesülünk nehézségekkel. A változtatásban, módszertani megújulásban pedig nekünk, gyakorló pedagógusoknak kell élenjárónak lennünk. Nekünk kell megtalálni a problémák gyökerét, s azokat az új módszereket is, amelyekkel felkeltjük tanítványaink érdeklődését, s ezáltal motiváljuk is őket. Keressük meg azokat az utakat, amelyekkel tanítványainkban felkeltjük az érdeklődést, s így a tanuláshoz való viszonyukon is változtatni tudunk. Többféle út létezik. Ezeket nem szabad külön kezelni. A korszerű pedagógia alapja az élményközpontú nevelés. A „játszva tanulás” színtere a drámapedagógia is. A módszertani kultúránk megújításához kiváló eszköztárat láthatunk meg benne. A drámapedagógia alkalmazásának eredményességét tanúsítják a nemzetközi DICE (Drama Improves Lisboa Key Competencesin Education) kutatási projekt eredményei is. Már Kodály Zoltán, majd később Szőnyi Erzsébet is felhívta a figyelmet az ének-zene oktatásban rejlő lehetőségekre. Ha mindezt ötvözzük a drámapedagógia eszközeivel, munkánk még eredményesebb lehet. Úgy gondolom, ha egy módszertanilag jól felépített énekórába beleillesztjük a drámajátékokat, drámapedagógiai formákat, akkor nem csak a fejlesztés lenne intenzívebb, hanem a tanulók motivációja is erőteljesebbé válna. Hiszen a mai oktatásunkban éppen ez az egyik sarkalatos probléma, hogy tanítványaink nem eléggé motiváltak. A módszer alkalmazásáról hallgatókkal és pedagógusokkal készítettem interjúkat. A vélemények kiemelték, hogy ezeknek a játékoknak a segítségével a gyerekeknek számos alapképességét tudjuk fejleszteni. Megfogalmazták, hogy mindez egy új utat ad a tananyag felfedezéséhez. Hiszen így a tanulók önállóan jutnak el a megoldásokhoz, gondolkodnak, átélnek, akár meg is jelenítenek. Tanítványaink vigyék magukkal a játék örömét. Hiszen ahogy George Bernard Shaw írta: „Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.”