Téringer Anita-Hartyányi Mária: Fordított osztályterem – egy új(?) színfolt a módszertani palettán

Fordított osztályterem – egy új(?) színfolt a módszertani palettánvilág különböző pontjain tevékenykedő innovatív tanárok különféle módon próbálták ezeket a problémákat kezelni és ebből szinte észrevétlenül alakult ki a fordított osztályterem (flipped classroom) fogalma.
Közben itt a net-generáció, a munkaerőpiac újfajta készségeket vár el, rohamosan fejlődik a technológia – mindez megköveteli, hogy a tudás átadás és tanulás támogatás módszereit felülvizsgáljuk. A fordított osztályterem e szempontokból is jó alternatívának kínálkozik.
A módszer valójában nem új keletű, de széleskörű elterjedésére az oktatást támogató informatikai eszközök fejlődésével párhuzamosan, az elmúlt tíz évben került sor. Sikerét annak köszönheti, hogy elmozdulást hoz a hagyományos tanár-központú tanítástól a személyre szabott, tanuló-központú, aktív tanulást támogató pedagógiai módszerek felé, és bár intenzíven alkalmazza az infokommunikációs (IKT) eszközöket, a hangsúlyt nem a technológiára, hanem a pedagógiai célokra helyezi.
Az itthon is egyre ismertebb pedagógiai megközelítésben – a Flipped Learning Network definíciója szerint – „a direkt tanítás (direct instruction) a csoportban történő tanulási térből az egyéni tanulási térbe helyeződik át, és ennek nyomán a csoportban történő tanulás tere dinamikus, interaktív tanulási környezetté változik, melyben a tanár vezeti a tanulókat, akik alkalmazzák a megtanult fogalmakat és kreatív módon foglalkoznak a tananyaggal.” A tananyag feldolgozása nem a szokásos módon, órai magyarázattal kezdődik, hanem a témakör tanulók általi, otthoni előzetes feldolgozásával. A tanulók a tanártól előre megkapnak bizonyos tananyagokat (olvasnivalót, videót, prezentációt), ezeket a tanórát megelőzően elolvassák, megnézik, majd az órán a tanárral közösen feldolgozzák.
Az előadásban röviden bemutatom a fordított osztályterem pedagógiai hátterét, a módszer számos, esettanulmányokkal is alátámasztott előnyét, ugyanakkor az alkalmazás során leggyakrabban felmerülő kihívásokat is.
Áttekintést adok a fordított óra tervezésének, megvalósításának, illetve értékelésének folyamatáról – különös tekintettel azokra a szempontokra, amelyekben eltér a hagyományos megközelítésektől.
Kitérek arra, hogy maga a tantermi óra ebben a megközelítésben az aktív tanulás színtere, a tanulók a társaikkal együtt való együttműködésből és alkotásból tanulnak, tevékenykednek, problémákat oldanak meg, ezáltal magasabb rendű készségeik fejlődnek, mint például a probléma megoldás, kritikai gondolkodás és kreativitás – mind 21. századi készségek.
Bízom benne, hogy az előadás közben felmerülő ötletek, az ének-zene oktatásban való alkalmazási lehetőségek mérlegelése nyomán többen is integrálják majd ezt a megközelítést a saját módszertani kelléktárukba.