KÖSZÖNTŐ

Előadók

Antal-Lundström Ilona – A Maelardalen Egyetem Viselkedés- és Társadalomtudományi Intézetének nyugalmazott professzora

Antal-Lundström Ilona: Kodály Zoltán zenei nevelési rendszerének szerepe az EU fejlesztésében

30 éve a rendszerszemléletű zeneoktatás és fejlesztésének lehetőségei címmel Kodály Zoltán zenei nevelési rendszerének elemzésével foglalkoztam. Az átgondolt filozófián alapuló, ma is működő rendszert a gyermeki fejlődés, a kor tudományos eredményei és a nemzetközi tapasztalatok alapján a nemzet felemelésének céljával alkotta meg. Kodály Zoltán a gyermekek korai zenei nevelését mindennél fontosabbnak tartotta. Az időközben történt torzulásokért nem ő a felelős. A rendszerelmélet szerint az összefüggő holisztikus rendszerek sajátossága, hogy minden rész kölcsönös összefüggésben van egymással és egy kis elem képes a teljes rendszer hatékonyságát megváltoztatni. A doktori disszertáció hipotézise az volt, hogy a pedagógia rendszerében ez a katalizátorként működő elem a zenei nevelés. Akik tudatos, korai zenei aktivitásban részesülnek, azoknak gyorsabban fejlődik a kommunikációs készségük, az intellektusuk, életvitelük felelősségteljesebb, kreatívabb. A zene ajándéka című könyv a kodályi pedagógiai elvek gyakorlati értelmezése. Hogyan jut el a zene a gyermekhez? Milyen sajátos serkentő hatása van a zenei aktivitásnak? Mi a zene pedagógiai alkalmazásának eredménye? Az előadás az esztétikai nevelés filozófiai és pedagógiai elemzésével bemutatja, mi az esztétika szerepe a szocializáció pedagógiai rendszerében, mit jelent/hetne ebben a Kodály Zoltán által javasolt zenei nevelés, a zenei kommunikáció tudatos alkalmazása. Korábbi svéd és magyar kutatásaim alapján részt vehettem az EU Oktatási és Kulturális Bizottságának “Great Start in Life” konferenciáján Brüsszelben 2016. december elején. Az analfabetizmus miatt az EU-ban a 16-26 év közötti fiatalok csaknem 30 %-a kiesik a termelésből és a jövőben eltartott vagy bűnöző lesz, melynek gazdasági hatása elviselhetetlen. A 2020-ig tartó időszak leglényegesebb pedagógiai feladata a korai iskolaelhagyás megállítása. Az osztályt vezető Martine Reicherts az EU kiemelt feladatának jelölte meg a hétéves kor alatti gyerekek fejlesztését. Ezért keresik a hatékony tanterveket és kutatásokat. Az EMMI által támogatott kutatás alapján most érdekes eredményünk van. Ismereteink szerint egész Európában nincs hasonló fejlesztő kutatás, a UNICEF egyik képviselője személyesen kérte Brüsszelben, hogy vigyük tovább ezt az ügyet. Az írás-olvasás kialakításának technikája és az ezzel kapcsolatos agyi műveletek serkentése továbbra is nagyon fontos. A kutatásban használt Látható hangok fejlesztő program Kodály Zoltán néhány – a Zene az óvodában kis füzetében 1958-ban javasolt – eddig figyelembe nem vett gondolatát is megvalósítja: a tudatos és elemző zenehallgatást, a zenei alapelemek rendszeres és differenciált megfigyelését, valamint mindezeknek a pedagógiailag irányított „firkálását”, ami elvezethet a ritmusírásig. Ezek a tevékenységek segíthették az elért meglepő eredmények kialakulását és az EU-ban kis alkalmazhatóak.

Bakos Antónia Judit – Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar

Bakos Antónia Judit: Zeneimádók – a súlyosan halmozottan fogyatékosok kapcsolata a zenével

Gyógypedagógiai aspektusból vizsgálva, vajon kapunk-e érdemleges eredményt a súlyosan halmozottan fogyatékos személyek kapcsolatát illetően a zenével? Vajon a „passzív” zenehallgatásnak lehet aktív kimenetele? Célunk, hogy azok a reakcióit vizsgáljuk, akik évek óta részt vesznek adaptált Kokas foglalkozásokon. Kokas Klára pedagógiájának módszerét felhasználva végeztünk kutatást egyéni helyzetben, a Szent Erzsébet ápoló- gondozó otthon két felnőtt lakójával. Ingerszegény környezetben rögzítettük Chopin egyik zongoradarabjának többszöri meghallgatását videóra, ezzel vizsgálva a tanulási folyamatot és a zene mozgással történő összefüggéseit. Majd részletes videóelemzéssel kaptunk eredményeket, ahogyan Dr. Pásztor Zsuzsa is tette már korábbi munkássága során. Az ő megadott szempontjait vettük figyelembe és szem előtt tartottuk azt a kijelentést, miszerint „a zene mozgással való megélése segíti a megértést”. Már elsőre is olyan eredményeket kaptunk, amelyek laikus szemmel is jól kivehetőek. Az egyenletes lüktetés, melyet egész testtel megjelenítenek, a kezek mozdulatai, melyeket akár egy karmester is megirigyelhetne csak egy-egy reakció a mindannyi közül. Elmélyedve az elemzésben alátámasztjuk Marc Leman konklúzióját, miszerint a zenét mozgással értjük meg, melynek 3 szintje van: a mozgás a zene ritmusával, tempójával való összehangolódása, a mozgás komplex zenei jelenségekre való válasza és amit a legjobban kiemelnék: a zenehallgatás érzelmi összetevője. A legkisebb dallam is érzéseket kelt bennünk. Azt az érzést emeljük ki, amit bárki érezhetett már egy-egy zenedarab meghallgatása közben. Kutatók szerint a vágyódás, sóvárgás egy-egy zenei motívum meghallgatásáért, vagy éppen a zenei mű lezáró taktusai iránt a függőségekért felelős idegrendszeri struktúrákat mozgatja meg: zenehallgatás közben a dopamin-rendszer lép működésbe. Mivel a résztvevők kevés olyan ingerrel találkoznak, ami a dopaminrendszert működésbe hozza, feltételezésünk szerint a zenének kiemelt szerepe lehet a tanulásban, különösen a figyelem és emlékezet működésében. Legyen az egy gyermek, tanuló, vagy éppen súlyos fogyatékkal élő, teljesen mindegy. A zene egy különleges kommunikációs forma, ami felszínre hozza az ember rejtett képességeit. Ez egy olyan kutatási terület, ami még megannyi meglepetést tartogat a számunkra mind a zenetudomány, mind a gyógypedagógia területén is.

Benedekfi István – Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar, SZTE Neveléstudományi Doktori Iskola

Benedekfi István-Devosa Iván: Lapról-játszás közbeni neurofeedback vizsgálat zongoristák körében

A mai modern zenei szakoktatásban tanuló diákok követelmény rendszerébe nem kerültek bele kellő jelentőséggel a lapról – játszás készségfejlesztésének elméleti és gyakorlati módszerei. A szakirányú zeneoktatáshoz szorosan kapcsolódó készségfejlesztések során egyre nagyobb igény merült fel a tudományos alapokra helyezett módszerek kidolgozására. Magyarországon elsőként került sor az empirikus módszerekkel vizsgált neurológiai folyamatok feltérképezésesre a lapról-játékkal egyidejűleg. A vizsgálat rávilágít a képzett illetve kevésbé képzett lapról – játszók agyi folyamatainak különbözőségeire. A vizsgálat célja tehát, az eltérő neurológiai folyamatok meghatározása a különböző képességű lapról – játszók között. Vizsgálatunkban zongora főtárgyat tanuló diákokra támaszkodtunk, akik a lapról-játszási képességüket nem iskolai vagy egyéb oktatási keretek között szerezték, hanem autodidakta módon fejlesztették a készségüket. A módszer egyértelműen rávilágított a képzettebb és kevésbé képzett diákok lapról – játék attitűdbeli különbségeire és következtetéseket engedett levonni a hiányosságok kijavítására vonatkozóan. A vizsgálat fontos eleme volt egy saját komponálású tandarab. A művet 60 másodpercnyi átnézési időt követően zongorán kellett bemutatni. A produkció alatt egy elektorenkefalográfiai mérés történt, melynek kiértékelése után egyértelműen látszanak koncentrációs és relaxációs időszakok az agyi folyamatokban. Mindez arra enged következtetni, hogy léteznek lapról-játék stratégiák, melyeket a képzettebb lapról – játszók jobban, míg a kevésbé képzettek gyengébben használnak. Az új empirikus adatok feldolgozása után lehetőség nyílik további kutatások meghatározására és a szakmódszertani ajánlások megtételére is.

Buzás Zsuzsanna – Pallasz Athéné Egyetem, Kecskemét, SZTE Neveléstudományi Doktori Iskola

Buzás Zsuzsanna-Kerek Ferenc: 10-14 éves zeneiskolás tanulók kottaolvasásának vizsgálata online környezetben

A kottaolvasási képesség alapvető előfeltétele az átfogó zenészi, előadói képességnek. A kottaolvasás elsajátítása, az olvasáshoz hasonlóan azt jelenti, hogy megtanulunk, használunk és tökéletesítünk olyan egymással kölcsönösen szoros kapcsolatban álló tevékenységeket, képességeket és stratégiákat, amelyek egészen a felnőttkorig fejleszthetőek (Molnár, 2012). Jorgensen (1981) határozta meg a funkcionális zenei műveltség kifejezést, ami azt a minimális szintű zenei képességet jelenti, amely lehetővé teszi a tanulók számára, hogy zeneműveket bemutathassanak. A funkcionális zenei műveltséghez vezető első lépés a hang- és ritmusmintázatok, a zenei kódok, a zenei szókincs kialakítása és fejlesztése (Ester, 2010). A kottaolvasási képességek fejlesztése a szolfézs oktatás egyik központi feladata. Kutatásunkban a szolfézs tantárgyi-tantervi szempontból a zenei elemek közül a ritmikai és dallami elemekre, dinamikai és tempójelzésekre, zenei formákra vonatkozó explicit tudást vizsgáltuk. Az online tesztelés folyamatában az adatok rögzítésére az eDia-platformon került sor 10-14 éves zeneiskolás diákok részvételével. A feladatok fejlesztésénél támaszkodtunk azokra a lehetőségekre, amiket a számítógépek nyújtanak, például a vizualizáció és különböző auditív lehetőségek. A teszt reliabilitása jónak bizonyult (Cronbach’s Alpha= 0.832) és a teszt megfelel az évfolyamok fejlettségi szintjének. A zeneiskolás diákok átlagteljesítménye 76,69%, 12.35-ös szórással. Kétévenkénti fejlődést mutattunk ki varianciaanalízis segítségével a hatodik és a nyolcadik évfolyamos diákok kottaolvasási teljesítménye között (F=4.206, p=0.007). A szolfézs és zenekar érdemjegyei, valamint a kottaolvasás teszt eredményei között szoros összefüggést találtunk (p<0.01). Vizsgálatunkban szintén szoros összefüggés mutatkozott a funkcionális zenei műveltség kérdéskörébe tartozó énekkari, vagy szóló előadások iránti attitűddel kapcsolatban. Szoros a kapcsolat a teszten elért teljesítmény és a szolfézs tantárgy részterületei iránti tanulói attitűd között (ritmusolvasás (r=0.286, p<0.01), éneklés (r=0.237, p<0.01) és zenehallgatás (r=0.245, p<0.01). A diákok kottaolvasási teszten elért eredménye, illetve a szubtesztek eredménye magasan korrelált a térképolvasásos teszteredményekkel (p<0.001).

Csépe Szabolcs – Pallasz Athéné Egyetem, GAMF, Kecskemét

Csépe Szabolcs: Digitális zenészek és énekesek a japán zeneiparban

Hogyan készülnek napjaink modern digitális zenéi? Miben különböznek az európai, az amerikai és a japán elektronikus zenei műfajok? Vajon énekelhetnek majd a számítógépek is helyettünk? Ezekre az érdekes kérdésekre kaphatunk választ egy olyan előadás során, mely Magyarországon elsőként foglalkozik a japán „VOCALOID” virtuális zeneszerzéssel. Ez a hihetetlenül sokoldalú alkalmazás már több mint 10 éve hódította meg a világot, és ennek köszönhetően szinte bárki készíthet dalokat — legyen az zeneszerző, dalszövegíró, énekes, táncos, rajzművész, videó szerkesztő vagy akár ruhatervező. Megismerhetjük „初音ミク” (latin betűkkel: Hatsune Miku), a legismertebb virtuális „díva” munkáját és a VOCALOID nevű ének szintetizátor programot. Szó lesz még élő hangszeres feldolgozásokról, komolyzenei koncertekről és még újszerű szimfonikus zenei tervekről is. Zárásképpen a bemutatóban olyan ritmusérzéket fejlesztő alkalmazás is szerepel majd, ami a létező legösszetettebb ritmusjátékos rendszert elképesztő látványvilággal tárja elénk.

Janurik Márta – Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar

Janurik Márta-Józsa Krisztián: A zenei fejlesztés lehetőségei óvodáskorban

A zenei észlelés fejlődése szempontjából az óvodás- és kisiskoláskor meghatározóan fontos. A kutatók többsége megegyezik abban, hogy valamennyi zenei képesség alapját a zenei percepció jelenti. Korai fejlesztése tehát alapvetően fontos a későbbi zenei megismerés, az éneklési és hangszeres képességek fejlődési lehetősége, az egyén zenei fejlődése szempontjából. Korábbi keresztmetszeti vizsgálatunk eredményei szerint négy-, ötéves korban a zenei percepció két szintje közül csak az éneklés és ritmustapsolás mutat fejlődést, míg a hallás utáni megkülönböztetés fogalmi fejlettséget igénylő készségei tudatos fejlesztés hiányában nem fejlődnek (Janurik és Józsa, 2013). Korábbi, dalos játékokra, naponta többszöri éneklésre alapozott zenei fejlesztőkísérletünk óvodáskorban már három hónap alatt az éneklés és ritmustapsolás nagymértékű fejlődését idézte elő. A kísérletben résztvevő nagycsoportosok átlagos fejlettsége utóméréskor a második osztályos tanulók fejlettségi szintjét is meghaladta, a hallás utáni megkülönböztetés azonban nem fejlődött (Janurik és Józsa, 2012). Az előadásban a Látható hangok program alapján folytatott négyhónapos fejlesztőkísérlet eredményeit mutatjuk be, amely elsősorban a fogalmi fejlődést, a zenei észlelés fejlesztését tűzte ki célul. A program a zenei és nem zenei hangok akusztikai tulajdonságainak megfigyelésén keresztül a hangok grafikus leképezését, a szimbolikus gondolkodást, az írás-olvasás elsajátítását készíti elő. A kísérletben 109 óvodásgyermek vett részt, átlagéletkoruk 5,28 év. A kontrollcsoportban 138, átlagosan 5,11 éves gyermek szerepelt. Az elő és utómérés során használt mérőeszközök: zenei képességteszt (Cronbach-α = 0,91), rövid DIFER (Cronbach-α = 0,88), elsajátítási motiváció (Cronbach-α = 0,93). A fejlesztőprogram eredményeként a kísérleti csoport szignifikánsan nagyobb mértékű fejlődése volt kimutatható mind a hallás utáni megkülönböztetés, mind az éneklés, ritmustapsolás terén. A Cohen-féle hatásvizsgálat jelentős fejlődésre utal (Cohen d = 1,00; 0,58). A zenei percepció fejlődése mellett a kísérleti csoport szignifikánsan nagyobb mértékben fejlődött a DIFER Programcsomag által vizsgált elemi alapkészségek tekintetében is, továbbá az elsajátítási motívumok közül az elsajátítási öröm átlagértéke is szignifikánsan magasabb volt a kísérleti csoportban. Rövid időtartamú, mindössze négyhónapos kísérletünk a zenei észlelés óvodáskorban történő fejleszthetőségére, a korai zenei fejlesztés lehetőségére és jelentőségére hívja fel a figyelmet. Kísérletünk azt igazolja, hogy a zenei percepció korai fejlődése, fejlesztése alternatív lehetőséget jelenthet az iskolai tanulásra történő felkészülésben.

Mucsi Gergő – SZTE Neveléstudományi Doktori Iskola

Mucsi Gergő: A ritmus vizuális megjelenítésének lehetőségei

A ritmust a hétköznapokban főként a zene egyik meghatározó alkotóelemeként azonosítjuk. A zenei hangokat tulajdonságaik alapján Erős (1993) öt dimenzióban határozta meg: ezek a ritmus, dinamika, melódia, hangszín, és harmónia. Ezek a dimenziók a hangok három általános tulajdonságának (időtartam, magasság, erősség) kombinációiból eredeztethetők. Viszont a ritmus nem csak a zenében értelmezhető fogalom: az élet számos pontján találkozhatunk vele, hiszen a ritmus átjárja és meghatározza egész életünket. A hétköznapjainkat (pl. közlekedés, menetrendek, óra, napszakok), sőt a testünk helyes működését is ritmus szabályozza (pl. szívdobbanás, vérkeringés). A ritmushoz és a ritmusérzékhez kapcsolódó szakkifejezések definiálása kihívásokkal teli feladat. A nemzetközi szakirodalomban számos kutatás foglalkozik a témával, ám mindegyik más-más terminológiát használ, illetve különböző alapfunkciókat határoz meg a ritmusérzékelést vizsgálva. A ritmus alkotóelemeinek kifejezése komoly problémákat okoz Cooper és Meyer (1963) meglátása szerint, lévén, hogy nincs egyértelmű információ a csoportosítási, időfelosztási folyamatok egyénenkénti megvalósításáról. Az egyik legelső és legátfogóbb zenei képességrendszert létrehozó Seashore (1918) szerint a ritmus érzékelése alapvetően két fő faktorra tagolódik: egyfajta ösztönös tevékenységként a hallott hangok csoportokba rendezésére, illetve a képességre, amellyel mindezek az idő és a hangsúlyok pontos beosztásával újra reprodukálhatók. Ritmus hangoztatásakor a kombinációkat tanult „szótárunkból” kiválasztva, vagy az adott pillanatban megalkotva (improvizálva), valamint lejegyzett szimbólumok, kódok összességéből, kottából olvasva állíthatjuk elő. A ritmus ez utóbbi vizuális jelekben történő rögzítése lehetőséget ad arra, hogy az adott kombináció változtatás nélkül újra és újra értelmezhető és előadható legyen. A zene lejegyzése évezredes múltra tekint vissza, ám a ritmus koherens rendszerben történő precíz rögzítése csak a 12. században, a többszólamúság kialakulásával került előtérbe Leoninus és Perotinus munkájában, amelyben hosszú (longa) és rövid (brevis) értékekből álló ritmusmodusokat különböztettek meg. A Notre Dame-i Magnus liber organi-tól hosszú út vezetett a mai digitális, grafikus vagy matematikai jelrendszerű notációig. A ma ismert lejegyzési lehetőségek változatossága további értelmezési lehetőségeket is tartogat. Sethares (2007) szerint a ritmikus tevékenységek lejegyzésének két megközelítését különböztethetjük meg: szimbolikus és literális (szó szerinti) lejegyzést. Mindkét lejegyzési forma gazdag eszköztárral és variációs lehetőségekkel rendelkezik, ám funkciójuk és alkalmazási területeik alapvető különbségeket rejtenek.

Papp Lilla – Semmelweis Egyetem, Szentágothai János Idegtudományi Doktori Iskola

Papp Lilla-Buzás Zsuzsanna-Damien Francois Sagrillo: How does playing a musical instrument affects the brain? The Pianist’s brain from a neurobiological perspective

Learning to read music, play, hear and memorize it lights up every part of the musician’s
brain. The pianist uses music as literal language –expressing- phenomena with musical syntax instead of words, having efficient connections among several areas of the brain. This is
important because the frontal lobe is involved in problem solving, language, spontaneity, decision making and social behaviour. Furthermore, the pianist’s brain has more symmetrical central sulcus than that of non-musicians, they do have more use of the non-dominate hand and this gives a pianist an ability to balance creativity (right hemisphere) with logic and reasoning (left hemisphere). Additionally, pianists showed more grey matter in regions associated with learning (hippocampus), with sensory and motor control and processing (putamen and thalamus), with emotional processing and the reward system (amygdala), as well as with auditory and language processing (left superior temporal cortex); but they also showed less grey matter in regions involved in sensory and motor control (postcentral gyrus), in processing of musical stimuli (right superior temporal cortex), and structures that have been related to music-score reading (supramarginal gyrus). Moreover, among the pianists it was observed that the right putamen correlated significantly with the age of start of music training (the later they started to play the piano, the greater was the volume of grey matter in the right putamen). The putamen is a deep subcortical structure which main function is motor control and automatization of movements. Pianists have a high speed integration system that helps us to understand music reading process, auditory perception, emotional, cognitive responses from a neurobiological perspective..

Pethő Villő – Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar

Pethő Villő: Kodály „életprogramja” – a kodályi zenepedagógiai koncepció életreform elemei

A kutatás a kodályi zenepedagógiai koncepciót a pedagógiatudomány és a pedagógiatörténet szempontjából vizsgálja, tágabb kontextusba helyezve a 20. században megjelenő életreform-mozgalmakkal összevetve elemzi. A kutatás során Kodály írásait, beszédeit, nyilatkozatait vizsgáltuk tartalomelemzés és dokumentumelemzés módszerével. A múlt század utolsó évtizedeiben az egymáshoz laza szállal kapcsolódó életreform-mozgalmak koruk és a társadalom problémáinak megoldását, és egy új, demokratikus és emberközpontú világ megteremtését tűzték ki célul. A sokszínű eszmei, filozófiai háttérrel rendelkező és a konvenciókat maguk mögött hagyni kívánó reformmozgalmak új élet-alternatívák megfogalmazásával egy újfajta életideál megteremtésével léptek fel. Kodály zenei neveléshez kapcsolódó programszerű írásai 1929-től jelennek meg. A Gyermekkarok (1929), a Zene az ovodában (1941), a Párizsban az UNESCO ülésén tartott beszéde (1948) és az 1951-ben a gyermeknap alkalmából elmondott beszédei egy-egy életszakasz zenei nevelésére összpontosítanak. A kodályi szövegek tanulmányozása során azonban láthatóvá vált, hogy az írásokból összeálló zenei nevelési rendszer messze túlmutat az iskola világán, tulajdonképpen egy új életprogrammá, életreform-programmá áll össze. Kodály programja nem csupán az iskolai zenei nevelés megújítását, hanem egy új magyar műveltség- és embereszmény kialakítását is célul tűzi ki. A kodályi életprogramhoz kapcsolhatóak zenei nevelés megújítását célzó írásokon és beszédeken kívül azok a publikációk is, amelyek központjában kórusok állnak: a magyar kórusmozgalom megújításának, a felnőtt kórusok megújulása, a külföldi példák adaptálhatóságának kérdéseit elemző írások és beszédek. Kodály zenepedagógusi tevékenysége szoros összefüggésben állt zeneszerzői és népzenetudósi munkásságával, életében az egyes tevékenységterületek kiegészítették és egyúttal megtermékenyítették is egymást. Az előadásban a kodályi életprogram bemutatásán túl ezen összefüggések ismertetésére is sor kerül.

Pintér Tünde Kornélia – SZTE BTK Neveléstudományi Doktori Iskola

Pintér Tünde Kornélia-Csíkos Csaba: Általános iskolai tanulók nézetei az ének-zene tanulásáról és tanításáról

Az utóbbi évtizedekben több hazai tanulmány számolt be az iskolai ének-zene órák oktatásának erőteljes hanyatlásáról. Általános megállapítás, hogy napjaink zeneoktatása nem képes a kodályi alapelveket megvalósítani, valamint zenei élményeket és tapasztalatokat biztosítani a tanulók számára (Janurik, 2007, 2008, 2009; Janurik & Pethő, 2009; L. Nagy, 2002; Pethő & Janurik, 2009). Jelen tanulmány célja az 1-8. évfolyamos tanulók zenetanulással kapcsolatos attitűdjeinek vizsgálata. A kutatás során a magyar zeneoktatás elfogadottságát és presztízsét a kötelező iskolai tantárgyak mentén kívántuk megközelíteni, továbbá feltérképeztük a tanulók elégedettségét és hozzáállását az iskolai ének-zene órákhoz, valamint a mindennapos énekléshez. A kutatás nyílt és zárt kérdésekből álló kérdőívvel, az adatfeldolgozás és -elemzés pedig az SPSS statisztikai program segítségével történt. A nyílt kérdések használatának az volt a célja, hogy feltérképezzük, a zeneoktatás negatív megítélése milyen egyéb tényezőkre vezethető vissza. Kutatásunkat igyekeztük a kodályi alapelvek, valamint a Nemzeti alaptantervben szereplő fejlesztési célok és célkitűzések alapján megközelíteni. A zeneoktatás egyik fő célja a zenei élménynyújtás, a magyar zenei anyanyelv, valamint a zene hagyományának megőrzése és megismertetése a tanulókkal. Eredményeink ugyanakkor azt mutatják, hogy a tanulók többsége közömbös vagy meglehetősen negatív hozzáállást tanúsít az ének-zene tantárgy iránt. Az énekórák oktatásának, élményszerűségének és változatosságának értékelésénél a tanulók többsége az énekórák monotonitásáról és változatlanságáról számolt be. Megvizsgálva a nemek közötti különbségeket elmondhatjuk, hogy a lányok – az előzetes tanulmányokhoz hasonlóan – szignifikánsan nagyobb arányban szerették az ének-zenét, mint a fiúk, továbbá nagyobb érdeklődéssel fordultak a különböző klasszikus zenei stílusok felé, emellett az énekjegyük is jobb volt, mint a fiúké. Az ideális énekórával kapcsolatos javaslatok során a lányok az éneklés és az énekes játékok szerepét hangsúlyozták. A fiúk nagyobb arányban javasolták az énekórákhoz nem kötődő szabadfoglalkozásokat, emellett fokozott érdeklődést tanúsítottak a hangszerjáték és a különböző klasszikus hangszerek megismerése iránt. Az életkor előrehaladtával mindkét nem esetében egyre nagyobb teret nyer a könnyűzene, melyet a legtöbb tanuló szívesen tanulna az iskolai ének-zene órák tananyagának részeként.

Surján Noémi – Pro Musica Alapfokú Művészeti Iskola, SZTE Neveléstudományi Doktori Iskola

Surján Noémi: A kottaolvasási készség fejlesztésének lehetőségei

A zenei képességek fejlődésének pozitív hatásai az elmúlt évek során egyre közismertebbé váltak. Ezt bizonyítja a zeneóvodai foglalkozások keretében megvalósuló korai fejlesztések és a zeneiskolák népszerűsége, a különböző rövidtávú zenei fejlesztőprogramok kidolgozása, illetve a mindennapos énekóra bevezetésének gondolata. Ennek alapját azon zenei transzferhatás-vizsgálatok szolgáltatják, melyek a zenetanulásnak az iskolai eredményességre gyakorolt pozitív hatásáról számolnak be. Az intézményesült keretek között folyó zeneoktatás módszereinek megújítása, korunk gyermekeihez való közelebb hozása így óriási lehetőségeket rejt magában. A zenetanulás és a hangszeres játék megvalósításának egyik elengedhetetlen elemét képezi maga a kottaolvasás. A kotta mint szimbólumrendszer többféle információtípus egyidejű kódolását követően válik értelmezhetővé. Legalapvetőbb információi a hangmagasság és a ritmus, melyeknek olvasása eltérő feldolgozást igényel, hiszen a hangmagasság a térbeli elhelyezkedés, a ritmus pedig különböző egyezményes jelek kódolását kívánja meg. Jelen előadásomban a kottaolvasási készség különböző fejlesztési lehetőségeit, alternatíváit kívánom felmutatni saját gyakorlatom alapján. Az oktatásban elengedhetetlen módszertani sokszínűségre törekedve többféleképpen segítettem a gyermekek kottaolvasási készségének elsajátítását, fejlődését, a tudatosítást kulcsfontosságú tényezőként kezelve. A különböző reformpedagógiai irányzatok és a feltárt szakirodalmak alapján előtérbe helyeztem „jó-gyakorlataimban” a cselekedtetést, a mozgást, többféle inger összekapcsolását, melyek mind a hangszeres, mind az ének-zene órák keretében könnyen és hatékonyan alkalmazhatóak a gyermekek kottaolvasási készségének fejlesztésére.

A kutatást a Magyar Tudományos Akadémia Tantárgypedagógiai Kutatási Programja támogatta.

Surján Noémi-Pethő Villő-Mucsi Gergő-Bubla Bence: A ritmikai készségek játékos fejlesztése az ének-zene órák keretében

Az elmúlt pár évben jelentős változások zajlottak le hazánkban a közoktatás területén. Előtérbe került annak eredményessége, innovációja, a pedagógusi munka minőségének ellenőrzése, reflektív szemlélete, a tehetséggondozás, a differenciált oktatás fejlesztése és a mindennapos testnevelés mellett a mindennapos énekoktatás bevezetése is. Kutatásunk célja egy ének-zene tantárgyi módszertani fejlesztés kivitelezése, mely a tantárgyi attitűd pozitív befolyásolását digitális eszközhasználattal és cselekedtető, az alkotásvágyra is építő feladatokkal igyekszik elérni. Ez szeptembertől az általános iskola 1. osztályában, majd később, további évfolyamokban kerül bevezetésre. Jelen előadásunkban módszertani fejlesztésünk egy elemét mutatjuk be, mely a tanulók zenei képességei közül a ritmikai készségek fejlesztését helyezi a középpontba. Ezen készségek fejlesztése szempontjából az óvodai és első iskolai évek a legmeghatározóbbak. Ennek jelentőségét növeli, hogy szoros kapcsolat figyelhető meg a zenei, és azon belül is a ritmikai készségek fejlettsége és az iskolai eredményesség, illetve az eredményes iskolai tanulás szempontjából meghatározó alapkészségek fejlettsége között. A következő évi egyéves program végleges kidolgozásához három hónapos pilot vizsgálat került megszervezésre. A fejlesztést három kísérleti osztályban vezettük be, ahol a tantervben meghatározott feladatok tízpercnyi ritmikai készségfejlesztéssel egészülnek ki. A fejlesztés eredményességét három kontroll osztály eredményeivel összevetve értelmezzük majd. A fejlesztőprogram egy előre összeállított ritmikai játékgyűjtemény alapján megy végbe, melyben az egyes játékok különböző nehézségi szinteken is megvalósíthatóak. Ezekből a pedagógus önállóan válogatva változatosabbá, élményszerűbbé teheti az énekórákat. A feladatok lehetővé teszik a ritmikai készségek minél alaposabb elmélyülését, biztosítják a társas muzsikálás, a rögtönzés és mozgás örömét. Előadásunkban tervezett fejlesztőprogramunk bemutatása mellett a pilot vizsgálat eddigi tanulságait is bemutatásra kerülnek.

A kutatást a Magyar Tudományos Akadémia Tantárgypedagógiai Kutatási Programja támogatta.

Szabó Norbert – SZTE Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskola, SZTE Neveléstudományi Doktori Iskola

Szabó Norbert: Zenesziget – Edutainment az ének-zene oktatásban

Korunk diákjai alapvetően különböznek az őket megelőző generációk tanulóitól, mivel életüket jelentős mértékben átszövi a digitális világ, ugyanakkor az IKT eszközök és a digitális technológia alkalmazásához szükséges módszerek releváns alkalmazása, csak a hagyományos zenepedagógiai módszerekkel együtt lehet hatékony. A XXI. századi készségek és képességek fejlesztése hozzájárul a tanulók későbbi munkaerőpiaci esélyeinek növeléséhez és alapját képezheti a fenntartható élethosszig tartó tanulásnak. Az ének-zene órai IKT eszközök helyes és arányos alkalmazása elmélyíti a diákok zenei ismereteit, valamint zenei képességeik mellett digitális (esetenként idegen nyelvi) kompetenciájuk is fejlődik. Véleményünk szerint, az IKT eszközök hatékony alkalmazása az ének-zene órákon még nem eléggé kiaknázott. Ezeknek az eszközöknek a használata – a digitális kompetencia fejlesztésén túl – növeli a motivációt (Sheldon és mtsai., 1999, Condie és Mundro, 2007, fokozza a kreativitást (Ferrari és mtsai, 2009) és elősegíti a kollaboratív munkát. Létezik több olyan Android-ra, iOS-re, valamint asztali gépeken futó Windows operációs rendszerre fejlesztett program és alkalmazás, amelyekkel a kottaolvasás, hangközfelismerés, zeneszerkesztés (zeneszerzés), ritmusképletek megtanulása, zeneszerzők munkásságának megismerése élvezetesebbé tehető. Ezek leginkább részterületek gyakoroltatását, oktatását célozzák és főként a magasabb évfolyamokon való használatra alkalmasak. Ezért négyéves projektünkben egy komplex ének-zene oktatást támogató – több platformon is futó, megjelenésében és nyelvezetében az alsó tagozatos tanulók oktatására alkalmas – program elkészítését és hatásfokának mérését tűztük ki egyik célul. Az Android operációs rendszerre és PC-s platformra fejlesztett szoftverünk neve: ZENESZIGET. A „játék” tervezésekor, több előző kutatás azon megállapítására- és személyes tanári tapasztalatainkra alapoztunk, hogy a játék, mint fejlesztő tevékenység a formális oktatásban is hatékonyan alkalmazható (Dienes és Varga, 1989; Humphrey és Humphrey, 1991). Az Edutainment (szórakozva tanulás) a zenei szoftverek történelmében az 1980-as évekre nyúlik vissza, amikor még Commodore 64 és Atari II-es számítógépekre írtak olyan programokat, mint például a Kawasaki Rhythm Rocker vagy a Kawasaki Magical Musicquill, amelyet egy gitáros/zeneszerző/programozó Ryo Kawasaki készített. Előadásomban szeretném a hallgatóságot elkalauzolni arra a Zeneszigetre, amely reményeink szerint a következő három év fejlesztésének eredményeként, hatékonyan hozzá tud majd járulni az általános iskolai ének-zene órák kedveltségének szignifikáns javulásához.

A kutatást a Magyar Tudományos Akadémia Tantárgypedagógiai Kutatási Programja támogatta.

Tiszai Luca – Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Gyógypedagógus-képző Intézet

Tiszai Luca: Zenetanítás másképp: a gyógypedagógia és zeneoktatás határterületei

Gyógypedagógus és ének szakos tanár vagyok, lassan húsz éve foglalkozom azzal, hogy olyan gyermekekkel és felnőttekkel próbálom megismertetni a közös zenélés örömét, akik nem kerülnek be a zeneiskolába. A gyógypedagógiai és zeneoktatás lényegét röviden úgy foglalnám össze, hogy nem az a kérdés, hogy lehet-e, hanem hogy hogy lehet. Elsőként a Nádizumzum Zenekart szeretném bemutatni. Együttesünk 2007-ben alakult, Ipolytölgyesen, a Római Katolikus Szeretetszolgálat 150 fő ellátására alkalmas Szent Erzsébet Otthonában. Az otthon felnőtt lakói súlyosan halmozottan fogyatékos személyek, akiknek az önellátás hétköznapi feladataihoz is segítségre van szüksége. A közös zenélés alapja a velünk született zeneiség, az úgynevezett kommunikatív muzikalitás, ami a korai életszakaszban a fő kommunikációs eszközünk. A hangszereket a meglévő motoros képességekhez választja ki oly módon, hogy megszólaltatásuk módja a lehető legjobban beleilleszkedjen az egyéni mozgásmintázatokba. A zenészek hangszerin csak alap és kvint található, ők dudabasszussal kísérik a műveket. Az ULWILA színeskotta módszer azok számára nyújt segítséget, akik nem képesek az ötvonalas kotta elsajátítására. A hangok magasságát színek, a hangok hosszúságát körök jelzik, minden hangot más-más szín jelöl, (c-fekete, d-barna, e-kék, f-zöld, g-piros, a-narancssárga, h sárga). A rendszer 3 oktáv hangterjedelmű kromatikus skála bármely hangjának leírásra alkalmas. Az értelmi sérült zenészekből álló Parafónia ezzel a módszerrel játszik, és komoly sikereket tud maga mögött. Fontosnak tartom, hogy a gyógypedagógus kompetenciája nem terjed ki a hagyományos hangszertanításra. Ez a terület egyelőre egyfajta senkiföldje. A speciális hangszertanításnak még viszonylag kicsi a szakirodalma, inkább innovatív kezdeményezésekről, mint kiforrott módszerekről tudok beszélni. A Szilvay-féle Colourstring módszert több zenetanár sikerrel alkalmazza a kottával nehezebben birkózó tanulási nehézségekkel küzdő tanítványainál. A speciális zeneoktatás egy innovatív módszere a zenekari zeneterápia (orchestral music therapy), melyet Milánóban dolgoztak ki. Az módszerrel dolgozó Esagramma egy rendszeresen koncertező inkluzív szimfonikus zenekar, repertoárjukon a klasszikus zene népszerű darabjaival. A szólamvezetők képzett professzionális zenészek, értelmi sérült szólamtársaik pedig adott darab leegyszerűsített változatát játsszák. Végezetül két zenészt szeretnék bemutatni, akik a zenetanulásban látszólag leküzdhetetlen akadályt jelentő fogyatékosságuk ellenére zenei pályát választottak. Az angol Tilly Chester jelenleg a Royal College of Music hallgatója. Hallássérült, és négy éves kora óta hegedül, a hang fizikai vibrációjának érzékelésére támaszkodva. Ugyanebben az intézményben szerezte diplomáját Nicholas McCarthy, zongoraművész, aki jobb kéz nélkül született.

Vígh-Kiss Erika – SZTE Neveléstudományi Doktori Iskola Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium, Budapest

Vígh-Kiss Erika-Buzás Zsuzsanna: Metakognitív stratégiák a tanulási folyamatban

Az utóbbi évtizedekben a kutatók figyelme a tanulók gondolkodásának kutatására, azon belül a metakognitív stratégiák kutatására fókuszált. Minden fontos tevékenységünk során használunk stratégiákat, a tervezés, monitorozás, ellenőrzés a gondolkodásunk része (Steklács, 2014). Már alsótagozatos gyermekeknél is megfigyelhető a stratégiai folyamatok alkalmazása, azok fejleszthetősége (Csíkos, 2007). Az iskola alsó tagozatán végbemenő tanítási folyamatok egyik sajnálatos következménye, hogy a gyermekek gondolkodása nem fejlődik kellőképpen (De Corte, 2001). A problémamegoldás során a tanítók, tanárok egy része gyakran csak néhány gondolkodási stratégia használatát ismeri el és tanítja.A szakirodalom egyre több olyan kutatásról számol be, amely a stratégiai gondolkodás fejlesztésére irányul. A metakognícióra alapozott iskolai fejlesztés sikeresen zajlott már le hazánkban is. A negyedikes tanulók körében végrehajtott matematikai és olvasásfejlesztő program egyidejű alkalmazásáról Csíkos és Steklács (2006) számoltak be. Az egyhónapos fejlesztés hatása egy évvel a fejlesztés után is szignifikánsan kimutatható volt. Egy másik egyhónapos fejlesztő program szintén szignifikáns különbséget mutatott a kísérleti és a kontrollcsoport utóteszteken elért teljesítménye között (Vígh-Kiss, 2016). A metakognitív gondolkodás a zenetanulás egyik fontos része is; a tanulók metakognitív készségei és az iskolai teljesítmény között szoros összefüggés mutatható ki. A szolfézs és az ének-zene területén Buzás (2016) vizsgálta zeneművészeti képzésben résztvevő 12-18 éves tanulók kottaolvasási stratégiáit kérdőíves és szemmozgás-követéses módszerrel. A kérdőív lehetőséget nyújt a zenetanulás metakognitív készségekkel kapcsolatos összefüggéseinek feltárására. Az eredmények szerint a diákok harmóniai és formai elemző készsége alacsony szintet jelöl, mindössze 39%-uk tartja megfelelőnek, improvizációhoz kapcsolódóan saját tudásuk értékelése alig magasabb (46%). A zenei memória és a dallamírás 0,01 szignifikancia szint mellett mutat összefüggést. Előadásunkban a három kutatásról, illetve ezek összefüggéseikről számolunk be részletesen.

Zsigmond Gábor – SZTE-BTK Neveléstudományi Doktori Intézet

Zsigmond Gábor: Párhuzamok a szövegolvasási és kottaolvasási képességek jellemzőiben, fejlődésében

Jelen előadás célja, hogy meghatározza a szövegolvasási képesség és a kottaolvasás közös jellemzőit, arra a kérdésre keresi a választ, hogy létezik-e olyan szoros kapcsolat a két képesség között, amely lehetővé teszi a szövegolvasás kottaolvasáson keresztül történő fejlesztését. Célja mindemellett, hogy azonosítsa a két képesség értelmezését segítő fogalmakat, áttekintse a témában fellelhető nemzetközi és hazai szakirodalmat, ismertesse a korábban végzett kutatások eredményeit. Előadásomban arra vállalkoztam, hogy a szakirodalomban fellelhető forrásokra alapozva meghatározásra kerüljenek a kottaolvasásra és a szövegolvasásra jellemző általános fogalmak, emellett a két képesség fejlődésében előzetesen feltételezett összefüggés bizonyítást nyerjen. Az olvasási képesség modern értelmezésében a tanulmány kitér a szövegolvasás fogalmának átalakulási folyamatára, amely az elmúlt évtizedek neveléstudományi kutatásainak köszönhető. A szövegolvasás fogalma szorosan kapcsolódik a szövegértéshez, hiszen a vizuális jelek észlelése nem hordozza magában a mögöttes tartalom értelmezését, az a szövegértés képességével valósul meg. A szövegértés meghatározása nagyrészt a témában végzett kutatásoknak köszönhetően szintén jelentős fejlődésen ment keresztül a huszadik század második felében, melynek főbb állomásai meghatározásra kerülnek, a képességet közvetlenül befolyásoló tényezők mellett. A kottakép, mint grafikus jelrendszer értelmezését követően a kottaolvasás képességének fejlődésének főbb fejlődési szakaszai kerülnek meghatározásra. A képesség fejlődésére ható individuális különbségek értelmezése kapcsán részletesen bemutatásra kerül Jean-Martin Charcot elméleti modellje, amely a tanuló memóriakomponenseinek sajátosságait hivatott értelmezni. Munkája inspirálta a XX. századi zenepedagógiai gondolkodást, minek következtében modellje folyamatos fejlődésen ment keresztül, egészen a XX. század végéig. E fejlődési folyamat kapcsán Varró Margit és László Ervin munkásságán keresztül kerül bemutatásra. A szakirodalom számos utalást tesz a szövegolvasás és a kottaolvasás közt fenn álló transzferhatásokra, amely irányának pontos meghatározása feltétlen fontosságú a szövegolvasás képességének célzott fejlesztése érdekében. A szövegolvasás képességének birtoklása és fejlesztése az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb feladata az oktatásnak. A modern ember, mindennapi életben való boldogulásának legalapvetőbb eszköze. A nemzetközi összehasonlításokban tapasztalható drámai helyzetkép, jelentős fejlesztőmunkát tesz szükségessé. Az áttekintett szakirodalom alapján kijelenthető, hogy a zenei képességfejlesztés alkalmas a szövegolvasás képességének differenciált oktatási keretek közt történő fejlesztésére. A két képesség fejlődésének kölcsönhatásainak feltérképezése érdekében azonban további empirikus kutatómunkára van szükség.

Szervezők

MTA-SZTE Ének-zene szakmódszertani kutatócsoport

Janurik Márta – Szakmai vezető

Szabó Norbert – Főszervező

A 2017-es konferencia képekben