Kulcsszó: zenei percepció, tanulmányi eredményesség, előrejelző szerep A zenetanulásnak a kognitív fejlődésben játszott szerepét az utóbbi évtizedekben számos kutatás igazolta. A transzferhatás vizsgálatok legtöbbje néhány hónapos zenei fejlesztés eredményeit mutatja be, kevés azonban a több éven át folytatott, longitudinális kutatás. Így a kimutatott hatások tartósságáról kevés bizonyítékkal rendelkezünk. Vizsgálatunkban ezért arra kerestünk választ, hogy milyen előrejelző ereje mutatható ki a zenei percepció első évfolyamos fejlettségének a hetedikes tanulmányi eredményességre. Azt vizsgáltuk, hogy a iskolai eredményesség szempontjából meghatározóan fontosnak tartott tényezőnek (olvasás, számolás, intelligencia, anya iskolai végzettsége) mellett milyen előrejelző ereje van a zenei percepcióhoz köthető képességeknek. Longitudinális kutatásunkban 106 általános iskolás tanuló vett részt. Első évfolyamon a következő mérőeszközöket alkalmaztuk, zárójelben a Cronbach- reliabilitsok: (1) Zenei képességteszt négy összetevővel: hallás utáni megkülönböztetés (0,81); hallás utáni reprodukció (0,94); melódiahallás (0,89); ritmushallás (0,80); (2) Szóolvasás teszt (0,79); Számolás teszt (0,92); Raven intelligencia-teszt fekete-fehér változata (0,88). Hetedik évfolyamon a tanulók évvégi érdemjegyeit kérdeztük meg, ezek voltak elemzésünkben a függő változók. Az első évfolyamon kapott fejlettségi mutatók szerint a zenei percepció komponenseit magukba foglaló képességek közül a ritmushallás előrejelző szerepe emelkedik ki; regresszió-analízis alapján 16%-os magyarázóerejét mutattuk ki a tanulmányi átlagban. Ez az érték hét százalékkal nagyobb az anya iskolázottságának hozzájárulásánál és hat százalékkal nagyobb az intelligencia magyarázóerejénél. Hetedik évfolyamon hat iskolai tantárgy esetében, a korai ritmikai készségek fejlettségének szignifikáns magyarázóereje mellett, az intelligenciának nincs szignifikáns magyarázóereje. Az anya iskolázottsága három tantárgy tanulásának eredményességében szintén nem bír szignifikáns magyarázóerővel. A számolási készség, a szóolvasás, a zenei percepció, az intelligencia és az anya iskolázottsága bevonásával alkotott regressziós modellünk alapján a felsorolt független változók közül a zenei percepció bír a legjelentősebb, 14% magyarázóerővel, emellett a szóolvasás 12%-os, szignifikáns előrejelző ereje mutatható ki hetedik évfolyamon a tanulmányi átlagban. Előadásunkban a zenei nevelés gyakorlata számára adódó következtetéseket is megfogalmazunk. Az előadás elkészítését a Magyar Tudományos Akadémia Tantárgy-pedagógiai Kutatási Programja támogatta